Olyan sok mindent el lehetne mondani erről a blogról... hogy miért is nyitotta meg a lapját, és mi is a célja... nem csak egy közösségnek készül, és nem is a legjobb közösségemnek, de tagadhatatlan, első sikeres közösségemnek, mert minden valamire való író létrehozz magának támogatókat...

Eddig hét publikum jelent meg, de még folytatódni fog a folyamatos feltöltés: Sesshoumaru, Varga, Halálvár, Petróleumlámpa, Karácsonyfa, Téli Találka, de még jönnek fel érdekes dolgok... és ha már a Adventről, a Mikulásról, a Karácsonyról, és a Szilveszterről beszélgettem, akkor beszélgethetnék a Halloween-Mindenszentek-Halottak napja körüli ünnepségről is...

Október 31 - November 2: Ezen időszakban az ember, néha úgy érzi, az ősz elmúlásával, a tél várásával időt szentel a nem e világi dolgoknak, jelenségeknek, jelentőséget ad a túlvilágnak, a szellemvilágnak, a természetfeletti világnak, és az intuíciónak. Ilyenkor engedünk betekintéseket azokba a résekbe, melyek ha nem is ragyogva, de kitöltik mindennapjainkat... Ilyen például a szellem, a kísértet, vagy az elhunyt lelkének tiszteletben tartása, kapcsolat a más világgal - itt főképp óvatosnak kell lenni, nehogy az alvilág, vagy a pokol vegye fel velünk a kapcsolatot - és természetesen befogadjuk a minden élő szentségét, amit tanít a Shinto szentély is, mert minden élő szent, de egyes Halloween mondák odáig elmerészkednek, hogy ősz vége felé már a tárgyak is életre kelnek, és legalább annyira szent, mint az élő, vagy holt. Amúgy nem tudom, ki mennyire hisz a holtak világába, állítólag aki tiszteli a Holtak Istenét, világát , ami nem a másvilág - az nem csak kegyes kapcsolatokat ápolhat majd eltávozása után, de még szerencsés, és hosszú életű is lesz... persze kifogás mindig van , de tény, október 31 és nov. 1 között jelentőséget adunk a emberfelettinek... talán egy nap már emberbaráti mitikának, mert egyes japán animációs rajzfilm odáig elmerészkedik, hogy szellemekkel, sőt, segítő lelkekkel veszi körbe magát - míg földi életét éli - és kapcsolatot teremt anyag, és energia között, persze, sose tudhatjuk , mi igaz ebből , és mi nem...

Ragyogó csillagok , tündöklő felhő - ha mér létrehoztam a Fényességnek és a Sötétségnek, a Napnak, és a Holdnak, illetve a Teliholdnak - az újholdnak semmiképp , azt meghagyom boszorkányoknak - ezt a csapatot, mai nyelven már csoportot, jelentőséget tanúsítok a bolygóknak, a csillagoknak, a felhőknek, és a vákuumnak, mint szabad űrnek...

Mit is jelentenek ezek számunkra? A Hold már sok hiedelemmel gazdagított mitológia és szóbeszéd körül forog, mint tudjuk, ár-apály, tengermozgás, földrengés, de még termékenység, és termelés kihatással is bír, a Föld egyetlen kísérője, mely egyben a Föld egyetlen tápja is, csak ma még kevesen tudják, milyen jelentőséggel bír egy bolygó gazdag élővilágára egy hold jelenléte... a mesék meg már csak színesebbé teszik ezt számunkra... a nap, életünk forrása, tündöklő káprázat, minden energia, hő, fény, és élet alagútja, onnan érkezik a fent, és oda tér vissza a teljesség, bár rá tekinteni nem lehet, és méh napfogyatkozásnál is csak rövid ideig, tudnunk kell, hogy a Nap nélkül nem lehet élet, legalábbis ennek ellentétét még nem bizonyították.

A felhők színarany káprázata, legyen bármilyen tarka, mindig szép, egzotikus, és csodás látványt nyújt az égbolt kiegészítőjeként, legyen szó Alkonyról, vagy Hajnalról, dérről, vagy harmatról, esőről, vagy ködről, és a csillagok, melyek talán a bolygók közül mind a legszebbek - már ha meglátjuk a fényszennyezettségtől a szabad éjszakai ég alatt - mert a bolygók sem az utolsók, és hű kísérői élet, és sors feletti útnak, s bár azok káprázatosak, és gyönyörűek, addig a csillagok reményteliek, és igazak, talán olyanok, mint a Kis Herceg Antoine megfogalmazásában, a csillag volt a remény... és a csillag egy olyan szikra, ami talán, ha egyszer meggyullad, örökké ég, és ha elég is, sokat ad... mert bármi lehet csillag, és bármi lehet az élet, vagy talán egy csoda reménycsillaga, és a csillag egy nap talán majd az égbolton fog fényleni, mások útját terelve a sötét éjszakában...

Ezek számomra a ragyogó csillagok, és a tündöklő felhők... a nap fénye, a hold üressége, a vákuum végtelen űrje - ami talán nem is olyan üres, mint hinnénk , és a bolygók végtelen keringése, és sors terelőpályája, egy leírhatatlanul szép és elfogadott logaritmus volna...

Kellemes tündöklést a következő bejegyzésemig - mert ez olyan, mint egy csillagfelhő...