A madár és a varga [Történet címe]

Volt egyszer egy varga, annak volt egy madara. <- [Tárgy, ami bemutatja az alanyokat, történeti szereplőket, és elemeket]

Egyik nap a varga kiment a szobájából, a műhelybe, és meggyújtotta a petróleumlámpát. Feltekerte a maximumra, és égette egy kicsit az olajt.

Majd ezt követően az asztalához ment. Kihúzta onnan a legfelső fiókot, kivett egy félfamentes rajzlapot, és visszatolta a fiókot. Ezt követően leült az asztalhoz.

Már este volt, minden utcában aludtak, de ő még nem ment haza. És biztos, ami biztos, hátha jön még valaki.

Ezt követően elővett egy üres tollat, majd lecsavarta egy tintás üvegcsének a tetejét, és belemártotta a madártollat a tintába. A penna mintát fogott. Ezt követően az üveg oldalán letörölte a felesleges tintát a varga, majd a papír felé helyezte, és elkezdett rajzolni.

Úgy döntött, hogy lerajzolja a madarát, mert kíváncsi volt, hogy fejből le tudja e rajzolni a kedvenc, zöldessárga tollú madarát. Mellesleg Fixnek hívták, és rendkívül mozgékony volt, mert mindig azt mondta, hogy lassú, lassú, habár ő sosem mozdult meg.

Még a felénél sem tartott, mikor az utcáról benyitott egy idegen.

- Jó napot varga barátom, azt mondja, szabad e még jönni? – kérdezte, és a nyitott ajtóban megállt. Az utcáról csípős, őszi levegő [közben döntöttem el az évszakot is, és a történést is- vázlat] áradt befelé, és ez a vargát is arcon csapta. Nem habozott, válaszolt:

- Csak tessék, miben segíthetek? – kérdezte a varga. Erre a látogató becsukta az ajtót, és ismét betöltötte a helyiséget a kályha meleg légáramlata.

Az idegen levetette kalapját, felakasztotta a fogasra, majd a kabátját is levetette, és azt is felakasztotta a fogasra. Ezt követően a varga elé állt.

- Mélyen tisztelt testvérem, azt szeretném megkérdezni, hogy megtudná e varrni a kesztyűmet? – ezzel a személy átadott egy mutató ujjánál lyukas kesztyűt. A varga megigazította szemüvegét arcán, majd szemügyre vette a feladatát. [Közben döntöm el a kort is, és alkalmazkodok hozzá. Igyekszem kialakítani a szereplőimnek a spontán stílust, és ez rám ragad későbbi megszemélyesítésüknél.]

- Nem probléma, holnap tizenkettőkor várom vissza! – ezzel a varga letette a kesztyűt, majd felnézett az úriemberre,

- Jó lesz?- Természetesen, azt se tudja, hogyan háláljam meg. – így a vendég.

- Ugyan már, csak a dolgomat végzem. – jelentette ki varga, mire ismét a rajz felé nézett, az idegen továbbra sem távozott.

- Varga testvér, mondja csak, maradhatok egy kicsit? – kérdezte az idegen a vargát, mire az bólintott.

- Csak tessék. – felelte, majd pennáját ismét belemártotta a tintába, és továbbfolytatta a rajzát. Az idegen ezt követően kíváncsiságból mellé állt, és figyelte, ahogy a munkája mestere a rajzvonalakat precízen, pontosan, és szépen rajzolja a félfamentes rajzlapra, ahogy a csillag megy az égen.

- Mit rajzol? kérdezte újra az idegen.

A varga, oda sem figyelve a harmincas éveiben járó nemesre, így felelt: A madaramat.

- Nohát, van madara? – kérdezte ívelten.

- Van bizony, egy papagájom. – mondta a varga, majd befejezte a színtelen, pusztán körvonalakból álló rajzát, felemelte, és megnézte. Szép volt. Még a nemesnek is tetszett.

Ezzel a varga letette a madarat, majd felvette a kesztyűt, és megnézte a színét. – Fekete! – mondta, majd felállt, odament a szekrényhez, és kivett onnan egy fekete cérnát, meg egy tűt.

Ezzel leült az asztalához, majd elkezdte varrni a „kesztyűjét”. Ahogy haladt, a nemesben megfogalmazódott, hogy megvárja, de inkább elköszönt, felvette a kalapját, a kabátját, és távozni óhajtott a helyiségből.

- A holnapig tartó viszont látásra! - jelentette ki a nemes.

- Az ég áldja magát is. – így a varga. Ezzel ismét nyílt az ajtó, és kilépett rajta a nemes. Az ajtók visszazáródtak. A pillanatnyi ideig tartó hideget hamar felváltotta a kellemes meleg.

A varga félre tette a kesztyűjét, mint munkája gyümölcsét, majd ismét felemelte a félfamentes rajzlapot. Rajta ott virított a gyönyörű papagájának mintája.

Elidőzte tekintetét rajta egy darabig. Majd elégedetten bólintott, és ragasztóval kikente a szekrényére. Ezzel a fogas felé indult, leemelte a kabátját, felvette, majd a kalapját is, és kihalászta a kulcscsomóját zsebéből.

 Az egyik kulcs a műhelyt zárta, a másik a lakását, a harmadik pedig egy feljáró volt egy öreg nénihez, akinek gyakran segített, ha szabadságon volt.

Ezzel kinyitotta a műhely ajtaját, kilépett belőle, majd bezárta. És távozott az utcából.

A műhelyben ott virított a félfamentes papíron a madara, most már itt is, és a saját lakásában is. A petróleum lámpa pedig csendesen égett, és az utolsó lehelet után kialudt.Fin

Fin