Shigatsu újratöltve: Kaori és Arima randija
Műfaj: Anime

Április 25. Kora délelőtt. Japán, Tokyo, Minato
Kellemes levegő szállingózott a levegőben. Még a cseresznyefa virágzás utolsó szirmai is szálltak a levegőben, s egész Tokyoban illatfelhő volt. Ez tökéletes alkalom volt a szerelmi találkára. Mi másra jó a tavasz, ha nem a randira?
Így gondolta ezt Kaori is, aki sikeresen meggyógyult a kórházban egy újjáélesztés után, és bár már sosem lesz a régi, és nem léphet színpadra, de eldöntötte, hogy Arima Kouseivel marad, mert megkedvelte.
Épp most is kilépett a vasútállomásról Arima, s felsóhajtott. A közeli sétálóutcában tervezték a találkát, egy kávézóban, de úgy gondolta Arima, hogy vennie kéne valamit Kaorinak, mielőtt találkozik vele. Ekkor az órájára pillantott, s szemgolyói nekivágódtak az óra burkolatának: - Már fél tíz? Uram atyám, 15 perces késésben vagyok! Egész biztos, hogy ott van, mit tegyek? Ha ajándék nélkül megyek, az lesz a baj, de ha kések, akkor meg az lesz a baj, viszont már így is kések, ha még ajándék nélkül is megyek, egész biztosan megharagszik rám Kaori! - gondolta Arima, s képzeletében már meg is jelent a szőke hajú, szürke szemű Kaori, ahogy vörössé válik szivárványhártyája:
- ARIMA KOUSEI!!! Mit tettél velem? Hát ennyire fontos neked egy lány? Ezt nem bocsátom meg! - mondta magában a képzelt Kaori hangja.
- Elnézést, elnézést, már megyek is, Kaori-chan, és mindent megteszek, hogy boldoggá tegyelek! - mondta hangosan, hajlongás közepette Arima, és több járókelő feléje fordult, ahogy elhaladtak előtte, figyelve őt, aki magában, de hangosan beszélt.
Arima zavarában megvakarta a tarkóját, s elindult a közeli cukrászda felé. Mikor odaért, máris sorba állt. Ketten voltak előtte. És ő csak egy canalét akar, és már így is késésben volt. "Most biztosan megunta a várakozást, és hazamegy. Biztosan ez történt! Ez volt az első randevújuk, és mindez azért, mert nem állította be tegnap az ébresztő óráját, és elaludt? Az a csoda, hogy itt van!".
- A következőt! - mondta a cukrász, mire Airma feleszmélt. Már nem álltak előtte, viszont mögötte egy öregasszony ott állt, zacskóval a kezében.
- Igen, máris, elnézést! - ezzel Arima a cukrász elé állt, s kékes szemeivel végigpásztázta a kínálatot, hátha meglátja a canalét, s mikor megakadt a szeme rajta, akkor azonnal boldog lett. - Egy canale csomagot kérnék!
A cukrász kivett egy csomagot, s berakta a papírzacskóba, majd a pultra tette. - Más valamit? - kérdezte.
- Nem, azt hiszem, nem! - felelte Arima.
- 400 jen lesz! - felelt a cukrász.
"De drága vagy nekem, Kaori!" - gondolta Arima, majd gyorsan leperkálta a 400 jent, megfogta a papírzacskót, és még egy viszontlátásrát odamondott, majd már futott is a kávézó felé.
Gyors léptekben haladt a sétálóutcán, s amikor egy elágazáshoz ért, balra fordult, majd ment felfelé, Tokyo szíve felé. Apró sétálóutca volt, egy apró nyugat a hatalmas keleti városban.
Végül már nem volt messze a kávézótól, s lihegve lassított, majd gyorsan karórájára nézett. Kilenc óra negyven perc volt. "Hogy a fenébe telik ilyen gyorsan az idő? Máskor mintha állni látszik!"
Ezzel megállt a kávézó előtt, s elolvasta az angolul kiírt szavakat: "Kávézó a Pokrócos Üregbe!" Micsoda nyugatias fogalmazás volt! De nem meglepő, mert nyugaton az volt a bevett szokás, hogy egy-egy hely, ahol megállhatott az ember, névvel volt megihletve, hogy tudja az ember, hol járt. Ez keleten is bevett szokás volt, de náluk csak éttermekben!
Végül benyitott a kávézóba. Sokan ültek az asztaloknál, és beszélgettek. Ki éppen mit fogyasztott. Valaki kávét, más teát, megint más süteményt. Kaori éppen semmit, hanem ott ült az egyik belső üres asztalnál, s kikönyökölve várt. A pult előtt hosszú sor állt, így Arimának eszébe sem jutott, hogy vegyen valamit. Gyorsan megigazította a jól kiöltözött ruháját, majd visszacsukta az üvegajtót, és elindult az asztal felé.
Még oda sem ért, amikor Kaori felfigyelt rá! Jól ki volt öltözve. Egyrészes ruha volt rajta, egy rózsaszínű, szoknyával, ami jól illett hozzá. Mikor Kaori felé nézett, nem szólt, és ez zavarba hozta Arimát, aki végül mellé ért, s lehuppant a kényelmes, bélelt kanapéra, majd az asztalra tette a kezét, a canalét tartalmazó csomagolással együtt.
Kaori tekintete a csomagolásra pillantott: - Késtél! - jelentette ki Kaori.
- Elnézést, csak tudod... - vakarta meg a tarkóját Arima: - Vettem canalét!
- Ez minden? - kérdezte Kaori.
- Hát? Mi más lenne? - kérdezte Arima, s Kaori szemébe nézett.
- Úgy érted, semmi más hozzáfűzni valód nincs az érkezésedhez? - kérdezte Kaori.
Arima várt, s nézte Kaorit. Ezúttal egy piros masnit is észrevett, ami a nyakán volt összekötve, mintha csak egyenruhát viselt volna.
- Hát... - mondta Arima. - Szép a masni!
- Ez minden? - kérdezte Kaori. - ÚGY ÉRTSEM, hogy a ruhát észre sem vetted?
- De, nagyon szép! - mondta mosolyogva Arima. - Ezzel kellett volna kezdenem?
- Hah... igen! - mondta Kaori. - Tudod mennyit fizettem érte a ruhaboltban?
- Öhm... - mondta zavartan Arima. - Nem megyünk valahova?
Kaori kikapta a papírzacskót Arima kezéből, kibontotta, és mikor meglátta a kedvenc süteményét, felcsillant a szeme: - Canale! - mondta mosolyogva, s már el is kezdte kikapni az apró golyócskákat, s jóízűen falatozott.
- Hova megyünk? - kérdezte Arima.
- Na, hova? - kérdezte Kaori, majd kivett egy canalét, s végül Arima szája elé tolta. Arima akaratlanul is kinyitotta a száját, mire a lány belenyomta a finom, s puha süteményt. - Ez a tiéd!
- Umm... - mondta evés közben Arima. "Hát igen, hova is?" - gondolta magában Arima. "Hova vihetném azt a lányt... akinek sosem vallottam be, hogy szerelmes vagyok? És így az első randin... teljesen reménytelen vagyok!" - fejezte be a fiú, miközben lenyelte a süteményt.
- Reménytelen vagy! - mondta Kaori, mire Arima megdöbbent. "Talán olvas a gondolataimban?" - gondolta máris. - Nincs egyetlen ötleted, hogy hova menjünk, pedig ez az első randink!
- Tudom! - mondta komoran Arima. - Talán menjünk el egy hangversenyre!
- Jó, menjünk! - mondta Kaori, majd felpattant. - De nem lesz unalmas? Mi is zeneművészek vagyunk, akkor miért nem próbálunk ki valami újat? - kérdezte Kaori.
- Igaz is! - felelte Arima. - Menjünk moziba!
- Az olyan közhely! - mondta Kaori. - Inkább menjünk valami szép helyre. Valami olyan helyre, ami megmarad mindkettőnkben! - jelentette ki Kaori, s elmosolyodott.
- Te tudod! - mondta Arima. - Akkor menjünk! - és ezzel fel is állt.
- Jaj, csak induljunk már el valahova, Arima! - sóhajtott fel Kaori. - Mert megesz az unalom!
- Oké! Tudok egy jó helyet! - ezzel Arima elindult kifelé, s a szőke hajú lány követte őt. Ahogy együtt távoztak a kávézóból, nem egy ember fel is figyelt rájuk, s valami olyasmit súgtak össze: "Nézd a párost, hát nem szépek?" vagy olyat, hogy "Ezek nem azok, akik sorra nyerték meg a Kelet Japán Hangversenyt?"
Mikor kint voltak, elindultak a vasútállomás felé. Ahogy haladtak egymás mellett, Kaori hátrakulcsolt kezekkel, s csillogó szemmel nézte Arimát, míg a fiú feltolta a szemüvegét, s úgy haladt tovább, csendben, magába zárva, mint mindig!
Ahogy haladtak, máris elmentek egy drága, de márkás ruhabolt mellett, ahol Kaori megállt: - Nézd, Arima, hát nem szépek?
- Nem! - felelte Arima.
- Nem megyünk be? - kérdezte tovább Kaori.
- Nem! - mondta a fiú, s már ment is tovább, míg a lány szótlanul követte a fiúját.
Ezt követően elhaladtak egy lemezbolt mellett, ahol a kirakatban éppen Animelemezek voltak kirakva, a legújabb részekkel, és a legújabb extrákkal.
- Arima, neked mi a kedvenc animéd? - kérdezte Kaori, s megállt a lemezbolt mellett.
- Hát... - mondta Arima, majd megvakarta az állát. - Nem nézek animét!
- Nekem mindegy, csak az a lényeg, hogy legyen benne szerelem! - jelentette ki Kaori, majd figyelte Arima reakcióját, de az csendesen nézte a lemezeket.
- Nem megyünk be? - kérdezte Kaori.
- Nem! - felelte Arima.
- De! - mondta Kaori, majd becibálta karjánál fogva Arimát az Anime lemezboltba.

Continued...